Hangulatingadozás mindenekfelett... Egyszerűen kicsattanok a boldogságtól, aztán hirtelen a mélybe ránt a depresszió sötéten kavargó örvénye, kicsivel később pedig az idegesség lángja emészt elenyésző hamuvá. Fogalmam sincs mit kellene éreznem jelen helyzetemben, hogy a barátnőmet idézzem: "Szart se érzek.". Nagyon hálás vagyok a barátaimért, sok időt töltök velük és a tetejébe néhány régről előbogarászott baráttal is újra alakulgat a viszonyom, de közben sokszor magányosnak érzem magamat. Taszítom a szerelmet, akármennyire is vonzani próbálom, mint egy selejtes mágnes.
Mindenesetre az bebizonyosodott, hogy én képtelen vagyok haragot tartani huzamosabb ideig. Még az olyan embereknek is megbocsájtok, akik egy életre szólóan megbántottak. De hiszen hibázni emberi dolog, megbocsájtani pedig isteni. Nos, ez kicsit egoista módon hangzott, de igaz.
Igyekszem mindig tartani magamat és az őszinte mosolyomat, hiszen az a legfontosabb, hogy minden apró dolognak örüljünk és ne azt várjuk mikor pottyan az ölünkbe egy nagyobb ok a boldogságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése