Besokalltam, bele őrültem és szabályosan érzem, ahogy dagadnak az erek a halántékomon (jó ezt csak képletesen értem). Olyan szinten szét roncsolódott ma az agyam, mintha átment volna rajta egy víziló csorda, legalábbis egy úthenger. A tanulás, a felelősség a jó jegyekért hirtelen mázsás súlyként nehezedik a vállamra és ügyetlen kapálózom, hogy a péntek végére jussak. Miért ilyen kevés az időnk mindenre? Ezt a kérdést teszem fel mindig magamnak.
A hab a tortán, hogy találkoztam a tegnapi bejegyzésben említett nyári szerelmemmel és egyszeriben, mintha karóba húztak volna olyan érzés volt. Az indulatok túl gyorsan szaladtak át rajtam, koponyát tudtam volna zúzni. Szorosan magamhoz öleltem volna és letámadtam volna azzal, hogy mennyire hiányzik, de emellett szívesen víz alá is nyomtam volna a fejét.
Összegezve borzalmas napon volt, amit egy erős fejfájás koronázott meg. Úgy érzem most magam, mint egy kibelezett zombi, aki ha egyszer elalszik, többet nem kel fel. Jajj, majd' elfelejtettem mondani, hogy bónuszként holnap nem lehetek az egyik legjobb barátommal, akire óriási szükségem lenne most...Awesome.
Irány belepusztulni a tankönyvek tömkelegébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése