Ki vagyok én? Látszólag egy törékeny, varázsvilágban bóklászó, álmodozó szürke kisegér. Egy gondosan elrejtett kitörni vágyó vulkán, egy hurrikán, ami bezárva tombol egy testben. Elcsépelt közhely, hogy "belülről ordítok", de tökéletesen idevág, azt hiszem. Nem ismernek sokan, bevallom csak a véletlennek köszönhetem, hogy van pár csodálatos barátom, de őket igazán megbecsülöm. Csak egy arc vagyok a tömegben, de ennél magasabbra török; én szeretnék lenni a fekete a fehérben, a hang a csendben, a lázadó, a kishal, aki az árral szemben próbál úszni.
Egyesek szerint betegesen viselkedem, ez az első reakciójuk miután beavatom őket néhány bizalmas titkomba, de páran így fogadnak el, ahogy vagyok. Nektek mi lenne a reakciótok, ha kiderülne a csendes lányról, hogy hegek vannak a karján, mert iszonyatosan nagy az önbizalom hiánya; hogy a nyara arról szólt, miként tudja jobban szét roncsolni a szervezetét; hogy a csalódottság és düh hálójába gabalyodva falhoz csapta a pohárkészletét; hogy temetőbe jár, csupán azért, mert ott otthon érzi magát? Lehet lenéznétek, lehet felkeltené az érdeklődéseteket, lehet megrémülnétek tőle. Ez a lány elveszett, rengeteg mindenen ment keresztül. Szeretett, gyűlölt, csalódott, sírt, mosolygott és az élet olyan gondolatokat szórt szét a fejében, amik megtanították élni.
Már nem félek, a halál az én öreg barátom. Eljutottam odáig, hogy most már készen állok minden gond nélkül kockáztatni és falni az élet ajándékát, hiszen ezért kaptuk ezt az esélyt: hogy használjuk és tapasztalatokat gyűjtsünk belőle.
Azért indítottam ezt a blogot, hogy egy helyre tömörítsem a bennem megfogant eszményeket. Ez egy napló, egy polgárpukkasztó gondolatfüzér, egy történet, ez a blog: én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése