Sohasem voltam elég jó, mindig volt egy jobb. Körülnézek és minden barátnőmbe több szépség, humor, érdekesség, intelligencia szorult, mint belém. Selejtnek érzem magam az emberek között, egy lánynak, akit nem éri meg szeretni. De játékszernek úgy tűnik használható vagyok, biztos jó nézni, ahogy szenvedek; reményt adnak aztán megunnak és félre dobnak porosodni a sarokba. Tudom, hogy manipulatív vagyok, könnyen hiszek a szép ígéreteknek, de nekem is vannak érzéseim és elárulom, hogy nagyon fáj.
Most is sikerült hinnem a saját magam által kreált hazugságoknak és túlságosan is belemerültem az álomvilágba. Hiszen túl tökéletes volt, hogy igaz legyen; elcsodálkozok néha, milyen könnyen is lehet engem becsapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése