A felhők felett minden olyan más, sokkal tökéletesebbnek és szebbnek hat a körülöttünk lévő világ. Hirtelen könnyebben viseljük a mindennapok terheit, de nehezebben megy a koncentrálás; a mosolygás önkéntes reflexé válik, de a könnyek is többször buknak ki, ha ő nincs veled; szerelembe esni olyan, mintha éppen kiszállna belőled a morfium hatása és minden sokkal színesebbé, élettel telibbé, intenzívebbé válna.
A testem minden porcikájában szétáradt ez a drog és türelmetlenül várja az újabb adagot. Nem bírnám eltűrni, ha huzamosabb ideig megvonnák tőlem a jelenlétét, hogyha már láncra kényszerít az élet, azt akarom, hogy mellette erőltessék rám a béklyókat.
Szerelem? Esetleg csupán vonzódás? Nehéz megmondani, de mindenesetre remélem hamarosan viszonozni fogja. Azt hiszem máris hiányzik az ölelése, olyan megnyugtató a karjaiban, ott mintha biztonságban lennék és végre elönt az érzés, miszerint önmagamért szeretnek.
Jövőhéten lesz egy kisebb baráti összejövetel, remélem a bor majd megoldja a nyelvem és sikerül kinyögnöm néhány értelmes dicséretet a gyönyörű, barna bociszemeiről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése